A 17. századi magyar irodalom mecenatúrájának felekezeti és társadalmi kérdései

Előadásom a 17. század első felének teljes magyar nyelvű kiadványanyagát feldolgozó forráskutatásra alapozva* a korszak mecenatúrája felekezeti és társadalmi hátterének kérdéseivel foglalkozik. A 17. század magyar nyomtatványirodalmának mecenatúráját a meglévő európai kutatások kontextusában vizsgálva több magyar sajátosság is feltűnik. Egyrészt megállapítható, hogy bár a patrónusok által támogatott nyomtatványanyag döntő többsége a 17. század végéig vallási vagy egyházi témájú kiadvány, egy-egy kivételtől eltekintve a korszakra egyáltalán nem jellemző az egyházi mecenatúra. Sem egyéni patrónusokat (főpapokat, érsekeket stb.), sem pedig a francia, német irodalomban igen gyakori gyülekezeti támogatást nem találunk. Másrészt feltűnik az intézményes patronátus, mint például városok, iskolák stb. szinte teljes hiánya. A magyarországi irodalom mecénásai között legnagyobb többségben fejedelmek, fő- és középnemesek vannak, férfiak és nők majdnem egyenlő arányban. Ők azok, akik az ún. házi patronátus keretében a fejedelmi illetve főnemesi udvarokban alkotó szerzők támogatását biztosították, valamint egyéni támogatási kéréssel is sikerrel megszólíthatóak voltak. Emellett nagy számban megtalálható még a kisnemesi és polgári származású patrónusok kisebb, 2-6 fős köreit összefogó csoportos mecenatúra, amely ugyanakkor kizárólag magyar nyelvű kiadványok esetében jellemző. Előadásom ezen megfigyelések mentén elsősorban olyan kérdésekre keresi a választ, miszerint: hogyan talál egymásra a szerző és patrónusa, kik és miért támogatják a magyarországi (főként nemzeti nyelvű) irodalom kiadását és milyen nyoma van ennek a kiadványokban. Az eredményeket a meglévő német, angol, olasz és francia kutatásoknak köszönhetően igyekszem európai kontextusban értelmezni. 
*A kutatás eredményeinek összefoglalása: PB: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a
17. század első felében, Budapest – Eger: Kossuth Kiadó, 2013.