Politikai és filozófiai allegória Berzsenyi császárverseiben (1817/1818)

Berzsenyi Dániel 1817–18-ban gróf Festetics György megrendelésére egy ódát és egy epigrammát írt Ferenc császár és király tervezett keszthelyi látogatásának alkalmából. (Felséges Királyunknak Keszthelyre váratásakor; Felirás). A verseket Berzsenyi dinasztia iránti hűségének megnyilvánulásaként szokás olvasni, s ennek megfelelően dicsérni vagy kárhoztatni. Az előadásban ezen értelmezői perspektíva kitágítására teszek kísérletet. Elsőként megvizsgálom a keletkezés – a Berzsenyi-életmű többi darabjához képest kivételesen jól – dokumentálható körülményeit. A továbbiakban egy olyan olvasatra teszek javaslatot, mely a két költemény allegóriáit politikai eszmetörténeti és filozófiai koordináták mentén rendezi el. A különböző jelentésrétegek felfejtése eredményeként nemcsak a művek világirodalmi kontextusai tárulnak fel, hanem pontosabban meghatározhatóvá válik az is, hogy a 19. század elejének legnagyobb magyar költője miként tekintett a főúri mecenatúra intézményére.