Az irodalompártolás mint női szerep és mint a jótékonyság egyik fajtája Kánya Emília Százszorszépek című cikksorozatában

Bozsoki Petra Kánya Emília diszkurzív közege – a Családi kör női szereprepertoárja és politikai nyelve című tanulmányában sorra veszi azokat a nők által is betölthető szerepeket, amelyeket Kánya Emília nem csak egyéni módon alakított, bővítve ezzel a meglévő lehetőségeket, hanem fel is használt a saját érvényesülése érdekében. Ezek egyik kiemelt példája a honleányi szerep, amelynek fontos részét képezi a jótékonyság. A jótékonyság azonban ebben az összefüggésben nem kizárólag a társadalom szociálisan rászoruló tagjainak támogatását jelenti, hanem az irodalompártolást is, amely az előfizetések gyűjtésétől kezdve a lapelőfizetéseken át az írói segélyegylet megalapításáig többféle tevékenységben is megnyilvánulhat. Míg a klasszikus mecénási szerep elsősorban a gazdag arisztokrata férfiak kiváltsága, addig a jótékonysági irodalompártolás a közép- és alsóbb réteghez tartozó nők kötelessége. Az előadásban azt igyekszem bemutatni, hogy az irodalompártolásnak milyen formái fordulnak elő a Magyar Nők Évkönyvében megjelenő Százszorszépek című cikksorozatban, ezek hogyan jelennek meg a szövegekben és milyen összefüggés feltételezhető az irodalompártolás kötelező jellege és a nők által az irodalom területén (nem) betölthető egyéb szerepek között: a női szerepelvárások fontos tényezői voltak annak a társadalmi-gazdasági változásnak, amely a mecenatúra formáinak, kereteinek átalakulását is magával hozta, és megfordítva: a látszólag szélesebb keret, amely a nemzet közösségét a nyelvi és kulturális regiszterekhez köti, a mecenatúrát az irodalompártolás módszerével, és ezzel a közösség részévé válást az alsóbb rétegek számára is lehetővé teszi. Mindez azonban a nők szempontjából valójában szűkebb mozgásteret és a társadalom által kikényszerített, alárendelt szerep megszilárdulását jelentette.