Kulturális logika vagy emancipatorikus esemény? Kapitalizmus és irodalom

A  kritikai  kultúraelméletben  Lukácstól  Debord-on  át  Fredric  Jamesonig  ívelő meggyőződés,  hogy  a  kapitalizmusnak  létezik  olyan  transzcendentális  formája, amely minden társadalmi részrendszerben, így a kultúrában is uralkodóvá válik. "Az  áruformának  át  kell  járnia  és  a  maga  képére  kell  formálnia  a  társadalom életének  valamennyi  megnyilvánulását"  --  írta  Lukács  György  a  Történelem  és osztálytudatban.  Az  irodalmi  nyelv  --  mint  a  kultúra  bármely  más  jelensége  -- ebből fakadóan csupán e forma egyik (emancipatorikus vagy alávetett) kifejezési módja lehet. Elgondolhatjuk-e a kapitalizmust e logika nélkül? Elgondolhatjuk-e az  irodalmi  nyelvet  eseményként,  ahelyett,  hogy kifejezésként  gondolnánk  el, anélkül  hogy  feladjuk  az  emancipatorikus  irodalom  lehetőségét,  és  a semmitmondásra, szórakoztatásra, szellemességre egyszerűsítenénk feladatát? A"kapitalizmus kulturális logikája" sehova nem vezető hipotézis, üres szókép, ami tetszőleges,  és  végső  soron  minden  modern  kulturális  fenoménban  a kapitalizmus kifejeződését látja és láttatja.