Poétai ökonómiák: költészet és gazdaság az irodalomtörténetben

Március 25-én és 26-án kerül sor a „A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana” Lendület-kutatócsoport által szervezett Poétai ökonómiák – Költészet és gazdaság az irodalomtörténetben című konferenciára a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (Pécs, Ifjúság u. 6. A épület, Kari Tanácsterem).
A magyar irodalomtörténetben a poétai ökonómia szókapcsolat legismertebb előfordulása Kazinczy Ferenc levelezésében található, s a széphalmi mester a Lúdas Matyi szerkezetének sikerültségét dicsérte vele: „a’ poetai Oeconomia, igen jó”. E minősítés retorikai értelme arra a „felosztás[ra], rend[re]” vonatkozik, „mellyet szab az ember p. o. valamelly beszédben, theátromi játékban” (vö. Márton József, Lexicon trilingve latino-hungarico-germanicum, 1818).
A költészetnek lehet ugyanakkor ökonómiája akkor is, ha a „gazdálkodás, gazdáskodás, gazdaság”, vagyis „az embereknek vagyonszerzés, kezelés és alkalmazásra célzó állandó tevékenysége” (vö. Kautz Gyula, Nemzetgazdaság- és pénzügytan, 1863), válik költői témává vagy költői képhasználat elemévé. E tematikai, vagyis gazdasági tárgyakat, jelenségeket, folyamatokat, médiumokat megjelenítő vonulat mind a klasszikus, mind a modern magyar költészetben jelen van, s bizonyos időszakokban, mint az 1840–50-es években vagy a 20. század elején, különösen intenzívvé válik. A gazdaságtani témák didaktikus feldolgozása vagy szatirikus reflexiója (a fertilitas Hungariae toposzának újramondásaitól és a „mezei” vagy „házi gazdálkodás” helyes irányításának ismertetésétől az iparűzés vagy a kereskedelem világához kötődő politikai mozgalmak, mint a Védegylet, verses propagálásáig) mellett jelentős költészettörténeti hagyomány adott gazdasági relevanciájú képzetek révén erkölcsi, politikai, antropológiai vagy esztétikai értelmezést az általános emberi-társadalmi viszonyokról vagy a nemzeti közösség mibenlétéről.
Polecolit https://polecolit.abtk.hu