Modern életökonómiák I.

Az, aki számot ad valamiről, mindenekelőtt tanúsít, és ebben a tanúskodásban felelősséget vállal valamiért vagy valakiért. Persze az, amit tesz, nem merül és nem is merülhet ki ennyiben: az, aki számot ad, egyúttal felelősséget vállal a tanúsítás aktusáért is, vagyis számot ad saját magáról mint tanúról, a számadásról, amelyet folytat és megkísérel véghez vinni. E számadás viszonyában hozza létre, méri fel, teszi kockára teszi és bocsátja áruba személyét, szubjektivitását. Elárul önmagáról valamit – legkevesebb azt, hogy tanúsít –, és ezzel elárulja magát, hiszen sohasem tanúskodhat kizárólag arról, amiről szeretne. Az, aki számadást végez, nem képes kontrollálni a tanúsítás szubjektumlétesítő teljesítményét. Egyszerre lesz alany és tárgy, a számadás aktusának eredete és eredménye, valaki, aki beszél, és valaki, akiről beszélnek, „erkölcsi szubjektum” és az erkölcsi ítélőerő birtokosa. Az eddigiek mellett ugyanakkor, és ez kulcsfontosságú, számolnunk kell egy másik jelentésréteggel is: a számadás gazdasági dimenziójáéval. Előadásomban a poétikai számadás formációit e kettősségperspektívájából igyekszem vizsgálni.