A termelés és a berendezések. Irodalom, film és piac viszonya Bertolt Brecht A „Koldusopera”-per című írásában

Bertolt Brecht A „Koldusopera”-per (1931) című szövegében arra a bírósági eljárásra reflektál, mely során elvesztette a lehetőséget, hogy beleszóljon a Koldusopera megfilmesítésébe: a tárgyalásokat modellező tandrámák nagy szerzője saját peréből formál szociológiai példabeszédet. A szöveg alig mond valamit az addigra Georg Wilhelm Pabst rendezésében elkészült filmről, sok energiát fordít viszont a per jogi és gazdasági körülményeinek alapos bemutatására. Emellett Brecht az üggyel foglalkozó újságcikkek részleteinek elemzésével bemutatja, hogy milyen – a tárgyaláshoz kapcsolódó – tévképzetek működnek a kor polgári nyilvánosságában; ágrajz formájában prezentálja, hogy a filmipar miképp inkorporál forradalmi műalkotásokat; és rendkívül izgalmas megállapításokat tesz a művészet funkciójáról a kapitalizmusban. Előadásomban a szöveg a műalkotások gazdasági szituáltságával kapcsolatos érvelésével foglalkozom, különös tekintettel a műalkotások árujellegének kérdésére és a „műalkotás” fogalmának átalakulására. Ezt követően – Brecht írását elsősorban Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányának hasonló megállapításaihoz kapcsolva, és Weiss János A modernség esztétikai programja című kötetére támaszkodva – azt vizsgálom, hogy Brecht szerint a film puszta léte milyen mértékben határozza meg minden más művészeti ág helyzetét. Végül A „Koldusopera”-per és Brecht egyéb írásai alapján felvázolom a szerző álláspontját a film politikai szerepéről. Központi kérdésem, hogy Brecht miért lát kiemelkedő politikai lehetőséget a filmben, ha – mint írja – a film létrehozásának eszközeit a kapitalizmus „átitatja”, és hogy ez miképp viszonyul legfontosabb korabeli baloldali teoretikusok (Theodor Adorno, Walter Benjamin, Ernst Bloch) vonatkozó elgondolásaihoz.