"Nekünk mégis Mohács kell..."

"Nekünk mégis Mohács kell" című szimpózium harmadik előadása. Közhelyszerű tehát több más mellett a focihoz való viszonyunk és a „nekünk Mohács kell”-érzés. És ahogy a közbeszédbeli sportkritikához nem szükséges különleges futballtudás, úgy a Mohácsot megjelenítő közmondáshoz („több is veszett Mohácsnál”) és annak alkalmazásához sem, de sokkal inkább elvárt egy erős érzelmi viszonyulás. Lévén, hogy ez alapvetően egy történelemszemléleti paradigma, függetlenül attól, hogy azt egy szaktörténész szólaltatja meg, vagy egy külföldi turistákat itthon kalauzoló idegenvezető vagy az utca embere. És a történelmünk megítéléséhez, a mai sorsunk magyarázatához, és kiútjainak szemléltetéséhez ez egy lehetséges okadó magyarázat. Ilyen módon az egyedi, egyszeri történelmi esemény, a mohácsi ütközet sem első renden katonapolitikai értelemben fontos, hanem abban a kontextusban, ahonnan ezt szemléljük, és ami rárakódott az elmúlt majd félévezredben. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy voltak a magyar történelemben olyan csomósodási pontok, amikor éppen a Mohácshoz való viszony témává vált, és volt, amikor az kifejezetten nagy érdeklődést, sőt vitákat gerjesztett. Mindegyik helyzet kitermelt magából egy-egy könnyen megjegyezhető szófordulatot, klisét, mely jellemzője volt az adott korszak értelmezési mezejének. Ezek rövid áttekintésével azt szeretném szemléltetni, hogy milyen tudományos területek és milyen lehetséges megközelítések születtek eddig a témában kiemelten is II. Lajos halálát illetően, s hol helyezhető el egy mai Mohács-vita ebben a polemikus térben. Azt szeretném tehát kimutatni, hogy milyen narratívákat, az elmondásnak, a megfogalmazásnak és a koncepciógyártásnak, sőt összeesküvéselmélet-képzésnek milyen elbeszélési nézőpontjait jelenítette meg eddig II. Lajos király elveszése.