A bizonytalanság két arca: hiány és variáció a fonológiában
663
A bizonytalanság két arca: hiány és variáció a fonológiában
Az előadás témája két morfológiai/fonológiai jelenség, a paradigmatikus hiány, valamint a variáció, azaz szabad váltakozás. Paradigmatikus hiányról beszélünk, ha egy lexéma legalább egyik inflexiós alakja, egy „paradigmacella” hiányzik, és csupán körülírással fejezhető ki. Erre tán a legköznapibb példa a *csukolj/*csuklj, azonban az sem ritka, hogy egy teljes „paradigmasor” hiányzik (például a kétli és a szokott paradigmája nem tartalmaz — többek közt — múlt idejű alakokat). A variáció bizonyos tekintetben ennek a fordítottja, azaz egy paradigmacellát több alak is be tud tölteni. A magyarban ez gyakori eset például a magánhangzó-harmónia szempontjából ingadozó tövek esetén, így egyaránt előfordul a hotelban és a hotelben. Az utóbbi egy-két évtizedben egyre inkább a nyelvészeti kutatások fókuszába kerültek az ehhez hasonló, nem szabályos jelenségek, így számos elemzés született mind a paradigmatikus hiányról, mind a variációról különböző elméleti keretekben, konszenzus azonban azóta sem látszik kialakulni ezek megfelelő kezeléséről, és mindegyik elemzés hagy nyitott kérdést maga után. Az előadás azokra a megközelítésekre építve tesz javaslatot a paradigmatikus hiány és a variáció kezelésére, amelyek szerint ezek a paradigmacella-kitöltés során felmerülő bizonytalanság eredményeként jönnek létre. Javaslata szerint lehetséges lehet megkülönböztetni azokat az eseteket, amelyekben hiányra, illetve variációra számíthatunk, méghozzá arra az alaphalmazra hivatkozva, amelyből a paradigmán belüli regularitásokat kiszűrjük egy paradigmacella kitöltéséhez.
More