Igévé vált tettek

A kutatók számára még ma sem teljesen világos, hogy miként zajlik le az anyanyelvtanulás könnyűnek látszó folyamata, miért van az, hogy a kisgyermekek pár év leforgása alatt minden különösebb erőfeszítés nélkül, játszi könnyedséggel tanulják meg anyanyelvüket, miközben a felnőtteknek az idegen nyelvek megtanulásához vezető út már fáradságos szótanulással és gyakorlással van kikövezve.
A nemzetközi nyelvészeti diskurzusban évtizedek óta progresszív és kiemelt kutatási terület az első nyelv elsajátításának vizsgálata. Ma már nemcsak egymással szembenálló nyelvelméletek, hanem rivális pszicholingvisztikai kísérletek vitájának terepe is az embergyermek anyanyelvének ontogenetikus kiépülését leíró kutatás, aminek legfőbb oka az, hogy a nyelvelsajátítás modellezése részletező képet adhat az emberi agy működésének elveiről. Végső soron a tudósok az ember önnön meghatározottságainak titkát keresik: miféle csak az emberre jellemző szimbolikus jelkombinációkat használunk, hogy kifejezzük magunkat, vagy éppen a múlt kultúráját értsük meg általuk? És milyen a magyar nyelvre jellemző tipikus jelkombinációkkal kezd el beszélni egy magyar kisgyerek?
Wéber Katalin előadása a magyar nyelvvel kapcsolatos kérdésfeltevésekkel járul hozzá ehhez a kutatáshoz: a nyelvelsajátítás adatvezérelt vizsgálatán keresztül a magyar nyelv egy sajátos jelenségének, a kétféle igeragozás működésének újrafelfedezésére vállalkozik. Az előadás kognitív-funkcionális grammatikai alapozása és a konkrét korpuszadatok elemzése új fényben mutatja a gyermeki igés konstrukciókat. A kisgyermek, miközben anyanyelve igemintázataira támaszkodik, rávilágít a magyar grammatika még feltárásra váró, nagyon is létező összefüggéseire. Az előadás e nyomkereső és nyomértelmező rengetegbe vezet el.