Répászky Lipót: A közösség szerepe az audiovizuális örökség hosszantartó megőrzésében

Az audiovizuális archívumok több évtizedes múltra tekintenek vissza. Az elmúlt időszakban nagymértékű átalakuláson mentek keresztül, hiszen a hordozó (film/kazetta) alapú archívumok klasszikus fizikai tárolása kezd háttérbe szorulni, és rengeteg tartalom már digitálisan is érhető, míg az eleve digitális archívumok (TV archívumok)  folyamatos konverziós lépéseket kénytelenek megtenni, egyre nagyobb tárolási, transzkódolási és feldolgozási kapacitásokkal. 
Ezen archívumok mellett viszont előtérbe került egy olyan igény, hogy a különböző intézmények (iskolák, kistérségi TV-k, múzeumok, könyvtárak) saját tartalmaikat is szeretnék archívumokba rendezni, főként a kompetenciahiány az audiovizuális technológiában, valamint az előálló tartalmak számossága miatt. Az ilyen közösségek képesek egy megfelelő platform megléte mellett, saját maguk gyűjtemény kialakítására és adminisztrálására. Amennyiben e mögött egy jól szervezett, egységes modell működik, akkor a közösségi archívum létezése relevánssá válik.