Az Uránia célközönsége – szándék és „valóság”

156

Az Uránia célközönsége – szándék és „valóság”


A XVIII. század végén formálódó magyar irodalmi intézményrendszer létrejöttének elengedhetetlen része volt a megélénkülő folyóirat-kiadás. Bár a Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztette Urániának (1794-95) mindössze három száma jelent meg; a lap Toldy Ferenc akadémiai székfoglalójától (1843. március 23.) kezdve a mindenkori kánon szerves része. A Bé-vezetés rögzíti a célközönséget: „ezen Munkát különössen az Asszonyi-nemnek szántuk. […] Leg-szebb Álmaink közzűl-való az, ha eggy kellemetes Hazánk’ Leányának unalmas Óráját hasznossan rövidíthetjük.” Előadásom középpontjába az Uránia célközönségének és tényleges olvasóközönségének kérdéskörét állítom; arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen formában érvényesül a bevezetésben rögzített szándék és vezérelv a lapszámokban. Érdekel hogyan, milyen szempontból jelenik meg a nőiség a folyóiratban, milyen szereplehetőségekkel ruháznák fel feltételezett olvasóikat a szerkesztők. A kérdések megválaszolásához vizsgálom a magyar nőnevelés korabeli kereteit és lehetőségeit, valamint a lap szövegeinek tematikáját, különös figyelemmel fordulva A’ Nemzetek’ külömb-féle Szokásai a’ Házasodáskor és A’ módi című egységek felé.

több kevesebb


Szöveg, hordozó, közösség (Fiatalok Konferenciája 2015)

Irodalom, Magyar irodalom, Kultúratudomány

női irodalom,Uránia

Balog Edit Otilia (előadó)

17:15

2015. november 26.

Maróthy Szilvia

2016. január 4.

156
<iframe width="480" height="385" src="https://videotorium.hu/hu/embed/12357" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>

Audió letöltés